Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület
TOLNAY KLÁRI EMLÉKHÁZ - MOHORA





2010. szeptember 11.

10 évet ünnepelt a Tolnay Klári Emlékház!

A Tolnay Klári Emlékház 10 éves jubileumi ünnepségére került sor 2010. szeptember 11-én a Nógrád megyei Mohorán.




Vadas Zsuzsa és Mohai Gábor Az ünnepi eseményt, melynek házigazdái Mohai Gábor előadóművész és Vadas Zsuzsa újságíró voltak, Barna János, a Nógrád Megyei Közgyűlés alelnöke és Balla Mihály országgyűlési képviselő is megtisztelte jelenlétével.

A jubileumi megemlékezést Pap Luca, Magyar Valentin és Vilt Balázs zongoristák (a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola zongoraszakos növendékei) és Havasi Renáta előadóművész műsora tette ünnepélyessé.



Dr. Góg Laura ünnepi Tolnay-beszéde Ünnepi beszédet Dr. Góg Laura, Tolnay Klári szakértője és személyes ismerője mondott a Tolnay Klári Emlékház 10 éves ünnepségén, mely a következőképpen hangzott.



Egy rendkívüli ember emlékének nyomában
– 10 éves a Tolnay Klári Emlékház –


Tolnay Klári. 1914. július 17. Budapesti Mester utca. Boldog gyermekévek. Mohora. Szerető család, példás szülők. Nagy családi zenélések, olvasások. Életreszóló értékek, tartás, emberség. Balassagyarmati elemi iskola. Nyíregyházi angolkisasszonyok. Aktív tenni akarás az emberekért. Missziós apáca? Debreceni kereskedelmi. Vissza Budapestre. Első bál. Első színházi élmény. A fordulat. A felismerés. Hatni az emberekre. Elgondolkodtatni, megnevettetni, gyógyítani, közösséget teremteni. Missziós apácából Thália papnőjévé válni. Első próbálkozások. Az élet iskolája. Figyelni a takarásban, órákig ülni a sötét nézőtéren és figyelni a nagyokat.

A tehetség, szorgalom és az idő érleli művészetét, bontja ki szuggesztív egyéniségét és csodás személyiségét.
Országos ismertséget hoz számára a filmvászon, az ő képei díszítik a budapesti nagykörutat. A sors fintora, hogy a kevésbé kedvelt film világa, a celluloidszalag az, amely azok számára is megőrzi lényét, akiknek nem volt lehetőségük feledhetetlen színpadi pillanatokat elraktározniuk emlékezetükben.
1940-ben születik meg Zsuzsi lánya, akkor már ünnepelt sztár. Sztár a szó akkori, valódi, minőségi értelmében; olyan ember és művész, aki alkotómunkájában kiemelkedő, példát mutat és érdemes az emberek szeretetére és rajongására.

Művészi és emberi mérföldkövek, ahogyan ő hívta élete fontosabb állomásait, időről időre elérkeznek. Kezdetben „A francia szobalány” és még inkább a „Hat szerep keres egy szerzőt”, ahol talán először vált igazán nyilvánvalóvá drámai ereje; a Művész Színház-béli rövid, de művészileg hihetetlenül termékeny időszak az „Eurydiké”-ben és a „Bűn és bűnhődés”-ben Darvas Ivánnal, akivel az életben is egymás mellé szegődnek. Majd emblematikus alakítása „A vágy villamosá”-ban, Miller, Albee, Wilder darabjai és természetesen a Csehovok. Mérföldkövek ezek, egy 64 éves pálya útjelzői. Végigkövetve ezt az utat azonban lépten nyomon az úton hagyott drágakövekre, csillogó sikerekre bukkanunk.

Szüleitől tanulta és Mohoráról hozta magával a vidéki emberek becsületességét, egyszerségét, őszinteségét. Az őszinteséget, melyet az egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – emberi értéknek tartok. Egyszer azt nyilatkozta, hogy nem is tudja igazán, hogy ennyi szerep és ennyi év után Tolnay Klári létezik-e még a maga valójában. Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy benne éltek szerepei: Ranyevszkaja tartása, Blanche zavartsága, Béatrice fájdalma, Maude bölcsessége, Auguszta néni huncutsága és minden alakítása mögött ott húzódott varázslatos egyénisége. Ez az emberi őszinteség művészetében kristálytisztán hitelessé tette.

Édesanyja szépségét örökölte, mosolygó szemmel, belső kisugárzással, személyisége spektrumával gazdagítva azt. Ez a belső kisugárzás és tehetség emelte ki a kor sok szép lánya, művésznője, sztárja közül. Bölcs és okos humanista asszonnyá vált; Thomas Mannt, Márait és Hamvas Bélát olvasott, tanulmányozta a keleti filozófiákat és vallásokat. Ilyen bölcs, tüneményes, huncut és végtelenül jó humorú embert ismerhettünk meg az idős Tolnay Kláriban.

14 éves voltam, amikor megismertem és a szeretetébe fogadott.
Az ezt követő években a közelében lehettem és találkozásaink, beszélgetéseink meghatározóak lettek számomra. Családtaggá vált.
A Tolnay Klári gyűjtemény vándorkiállítás időszakában Csongrádon szerveztem meg a kiállítást; később egyértelmű volt, hogy az alakuló Tolnay Klári Egyesület és Emlékház alapító tagjai közé fogok tartozni. Így azon túl, ahogyan a magam módján ápolom emlékét, több mint 10 éve szívvel-lélekkel segítem az Egyesület és Emlékház mindennapjait.

10 éves a Tolnay Klári Emlékház!
Miért is olyan páratlan ez a gyűjtemény, ez az Emlékház?
Ha 3 szóval kellene jellemeznem a Tolnay Klári Emlékházzal kapcsolatos gondolataimat, ez a 3 szó a következő lenne: bizalom, különlegesség, körforgás.

Bizalom.
Tennessee Williams darabzáró sorai a következőképp hangzanak Tolnay-Blanche ajkán: „Akárki Ön, én mindig bíztam az idegen emberek jóságában.”
Tolnay Klári, a bölcs és harmonikus asszony is bízott az emberekben, szerette az embereket igazi humanista lévén. Szeretetet adott és kapott.
Tolnay Klári a bizalmát a tervezett emlékház ötletébe helyezte, amikor azt a kiscipőjét, amelyben megtanult járni, majd számos tárgyat, családi ereklyét is erre a célra ajándékozott. Egy gyűjtemény látszott körvonalazódni.

Különlegesség.
Úgy vélem, páratlan az országban, s talán tágabb környezetünkben is, hogy egy művésznek, egy színművésznek önálló, egyesületi fenntartású emlékháza, múzeuma legyen. Ha valaki megérdemli ezt, akkor az az ugyancsak páratlan Tolnay Klári. Egy olyan közvetlen és varázslatos légkört, mely minden ízében őt idézi, és amely olyan hangulatot áraszt, mintha éppen csak kiment volna elszívni egy cigarettát vagy színpadra szólította volna az ügyelő.

Körforgás.
A kezdet és a vég jelenléte.
Egy csodás pálya állomásai, képi és plasztikus, tárgyi dokumentumai. Tárgyak, melyek egy igaz emberről és művészről árulkodnak. Mohoráról indult és Mohorára tért haza Tolnay Klári.

Hiszem, hogy a közelmúltban eltávozott Ádám Ottó Ljubov Andrejevnája a farkasréti gesztenyefák árnyékából nem a feledést sirató rezignáltsággal, hanem feledhetetlen mosolyával, boldogan tekint Mohora felé.
Érzi, hogy szeretjük és óvón ápoljuk emlékét.
Egy helyen, ahol minden Róla szól, és ahol az első kiscipőjétől utolsó színpadi cipőjéig minden Őt idézi.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Dr. Góg Laura



Guelmino Sándor A Pesti Magyar Színház igazgatója, Őze Áron színművész értékes Tolnay Klári relikviákat adományozott az Emlékháznak, Tolnay Klári Nagymama előadás-beli gyönyörű jelmezeit.
Az értékes adományt Guelmino Sándor, a színház művészeti vezetője adta át felemelő szavak kíséretében.




2698 Mohora, Kossuth utca 30.

Honlapkészítés